Kálvin János: Közbenjárás felsöbbségért

Mindenható Isten, mennyei Édesatyánk, azt ígérted, hogy kéréseinket meghallgatod, ha azokat a Te szeretett Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében terjesztjük Eléd. Azt halljuk parancsolatodból, hogy imádkozzunk azokért, akiket fölébünk helyeztél, a felsőbbségekért és kormányzókért, aztán a Te néped minden szükségéért, és majd minden emberért. Így kérünk Téged minden fejedelemért és uraságért, a Te szolgáidért, akikre rábíztad a Te igazságod gyakorlását, kiváltképpen pedig ennek a városnak vezetőiért, add nekik a Te Lelkedet, és naponta erősítsd őket. Kérünk Téged azokért is, akiket pásztorokul rendeltél, s akikre rábíztad a lelkek gondozását és a Te szent evangéliumod terjesztését, irányitsd és vezesd őket a Te Szent Lelked által. Azán kérünk téged minden emberért, Mivel te az egész világ Üdvözítője vagy. Kiváltképpen könyörgünk azokért, akiket kereszttel vagy üldözéssel látogattál meg, akik szegények, börtönben vannak, betegek, vagy üldözötek, és a testnek vagy a léleknek egyéb próbáit és gyötrelmeit kell kiállniuk…
Ámen

VÁLASSZUNK VAGY SZAVAZZUNK?

Döntés előtt állunk. Válasszunk vagy szavazzunk? Normális körülmények között elmegyünk szavazni és a jobbikat válasszuk. De mi van akkor, ha felmérjük a valós helyzetet és megállapítjuk, hogy az aki nekem jobb, akit én választanék annak semmi esélye a győzelemre? Lehangoló valóság, de az igazság az, hogy nem először és valószínű nem is utolyára vagyunk ebben a helyzetben. De hát dönteni kell.
Dönthetünk a semmittevés mellett. Demokráciánk ezt is megengedi. Így viszont még a legalapvetőbb jogommal sem éltem, és nem is tettem semmit azért, hogy a szomorú helyzet valamikor is megváltozhasson. A másik lehetőség az, hogy elmegyek szavazni és nem a számomra jobbikat választom, hanem egy olyant akinek legalább esélye van, de azzal a tudattal, hogy megtagadtam önmagamat és népemet. Végül pedig megmarad az a lehetőségem, hogy elmegyek szavazni és választom azt aki nekem a legjobb, legszimpatikusabb, hiszen ő áll a legközelebb hozzám. Teszem ezt azzal a reménységgel, hogy egyszer majd úgy szavazhatok, hogy azt választom, aki számomra legjobb és ő is egyenlő eséllyel indul.
Hogy ennek az ideje mikor jön el? Lehet, hogy az én életemben nem, talán a gyermekem vagy unokám korában. De csak akkor, ha most én így szavazok.
Minden esetre én abban bízok, amit Pál apostol mond: Mert a mi országunk a mennyekben van.